You are currently viewing A Dunning-Kruger hatás

A Dunning-Kruger hatás

Mind találkoztunk már olyan emberrel, aki kevéske tudását túlbecsüli és túlzott magabiztossággal villog szakértőként. Mellette pedig ott van a valóban nagytudású szakember, aki túlzottan szerényen értékeli a saját szakértelmét a területén. A jelenség ismert neve a Dunning-Kruger hatás.

A Dunning-Kruger hatás röviden: minél kevesebbet tud valaki valamiről, annál inkább hajlamos túlbecsülni a saját hozzáértését. 

Nevét a jelenséget felismerő és vizsgáló kutatókról kapta. David Dunning és Justin Kruger kutatásuk eredményét 1999-ben publikálták a Journal of Personality and Social Psychology folyóiratban. Egy évvel később Ignobel-díjat kaptak a témában elért eredményekért, ami nyilván nem Nobel-díj (sőt :)), mégis figyelemreméltó az általuk kutatott téma.

A Cornell Egyetemen dolgozó kutatók a jelenséget általánosságban és különböző szűkített területeken (sport, autóvezetés, stb) is vizsgálták. 

A kevésbé hozzáértők túlzott magabiztosságát pedig gyakorlatilag minden területen alátámasztották az eredmények: a laikusabbak túlzott magabiztossága megfigyelhető volt a valóban hozzáértők reálisabb viselkedése mellett.

Dunning-Kruger hatás, a tudatlanok túlzott önbizalma

A Dunning-Kruger hatás ábrázolása egyszerű, mint a faék. Íme:

Dunning-Kruger hatás

A grafikonból szépen látszik, hogy a nem hozzáértők a kevés vagy hiányzó tudásukat jóval nagyobbnak érzékelik és értékelik, mint amilyen. Méghozzá elsősorban nem másokkal szemben: tehát nem más emberek tudásával összehasonlítva, hanem alapjáraton becsülik túl magukat. 

Így mivel az adott területen szükséges tudásuk hiányzik vagy nem elégséges, ezért azt sem tudják felmérni és felismerni, hogy más viszont adott esetben tényleg ért hozzá. 

Ebből adódóan viszont ahogy bővül a tudásuk, a szemléletük is változik: minél többet tanulnak, minél többet tudnak meg az adott területről, annál jobban felismerik a saját kompetenciahiányukat. Emiatt pedig magabiztosságuk csökken, hiszen egyre tisztábban látják, mennyi mindent nem tudnak még.

Biztosan veled is előfordult már, hogy minél inkább beleástad magad egy témába, annál inkább érezted, hogy minél többet tudsz, mintha valójában egyre kevesebbet tudnál… No, a túlzottan magabiztos amatőrök is ezzel szembesülnek a tanulás során és magabiztosságuk a béka feneke alá esik.

Ahogyan Denis Diderot XVIII. századi francia filozófus mondta vala:

Az, aki szabadon bevallja tudatlanságát egy bizonyos dologban, melyben nem jártas, én bennem azt a hitet ébreszti, hogy aminek fejtegetésére vállalkozik, azt alaposan ismeri.

Egy Dunning-Kruger amatőr a cégben?

Egy tapasztalt HR szakember az első beszélgetés alatt meg tudja ítélni, hogy a jelölt hol áll a Dunning-Kruger grafikonon. Sokszor persze nem kell HR-esnek vagy fejvadásznak sem lenni ahhoz, hogy észrevegyük, ha valakinek a tudásához képest túl nagy az arca és csak okoskodik, de közben értelmes gondolatot nem tud hozzátenni a témához. 

Mi a teendő mégis, ha olyan emberünk van a csapatban, aki a grafikon legelején tart? Osztja az észt a meetingeken, teljes meggyőződéssel ontja magából a használhatatlan ötleteket és a félrevezető infókat. (Itt most tekintsünk el az esetleges rossz szándéktól, tegyük fel, hogy ártalmatlan az ember, csak az állását akarja megtartani az okoskodással.)

Ilyen esetben három dolgot tehetünk. 

Ha nincs türelmünk hozzá és a munka eredményeiben is erősen megmutatkozik a hozzánemértése, akkor sajnos jobb, ha megválunk tőle és a helyére keresünk olyan embert, aki valóban ért az adott területhez. 

Ha az illető munkaköre egyébként nem kíván különösebb szaktudást, akkor akár békén is hagyhatjuk. 

Ha valamiért nem tudjuk vagy nem akarjuk kitenni a szűrét, elkezdhetjük tréningelni, tanítani, odafigyelni a szakmai fejlődésére. Vagyis, elindítani a grafikonon jobbra. Ki tudja, lehet ő lesz a legjobb szakértőnk a végén. 

A nem vizsgált harmadik tényező: a jóindulat

El is érkeztünk a tényezőhöz, ami sokszor fontosabb, mint a tudás-magabiztosság kapcsolata. Ez pedig a jóindulat kérdése. 

Nem mindegy ugyanis, hogy a létező vagy nem létező tudását mire használja, energiáit mire fordítja az illető. Gondolj bele, ha egy szakértőd rosszindulatra hajlamos, egy konfliktus során a tudásával mekkora kárt tehet a cégedben…

Nyilván könnyebb és jobb együttműködni (bármilyen formában) egy kisebb tudású valakivel, aki jószándékú, de fejlődőképes, mint egy akármilyen magas tudásszintű emberrel, aki nem rest ártani másoknak.

Lehet szólni kéne Dunningnak és Krugernek, hogy vegyék bele a vizsgálatba ezt a tényezőt is…?

Üzletfejlesztési tanácsadás

Úgy érzed, lehetne hatékonyabb is a vállalkozásod? Igyunk egy kávét.