You are currently viewing Mese a bátor cégvezetőről

Mese a bátor cégvezetőről

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy cégvezető. Messze földön híres szakértelmére építette birodalmát, harminc ember dolgozott vele éjt nappallá téve és ügyfelek százainak segített cégével sikereket elérni. Ám egyszer csak jött a COVID.

A cégvezető fiatalkorától építgette-szépítgette birodalmát, elismert volt a piacán és csapata is boldognak látszott. Sok volt a munka és az ügyfelek ugyan néha fárasztották, de tolta a bizniszt rendületlenül. Büszke volt arra, hogy több évtizedes szaktudásának köszönhetően cégében ő szakember és vezető is egyszerre, a cégben minden területen rajta tartja a kezét.

Egyszer csak az addigi felhőtlen mókuskerékbe azonban belecsapott a villám: kitört a COVID-19 világjárvány. Az első híreket még ő sem vette komolyan, ahogy a versenytársai vagy az ügyfelei sem, mondván messze van Wuhan, nem kell pánikolni. 

COVID: a cégvezető mesebeli sárkánya

Folytatta a tárgyalásokat a potenciális ügyfelekkel, új embereket vett fel a csapatába, hiszen bővíteni tervezte a céget abban az évben. Aggódó felesége kérése ellenére még külföldre is elutazott, hiszen a szakterülete legnagyobb szakmai rendezvényét tartották éppen, azt pedig nem lehet kihagyni. 

Amikor azonosították az első eseteket az országban, a cégvezető megbeszéléseit egyszer csak elkezdték a partnerek lemondani, az ügyfelek lelassították a futó projekteket… Hősünk naptárja egyik napról a másikra kiürült, vis majorra hivatkozva néhány folyamatban lévő megrendelését teljesen lemondták. 

A cégvezető törte a fejét, hogy oldja meg a helyzetet, honnan pótolja a kieső bevételt és hogyan szervezze a cég életét, hiszen harminc embere megélhetése függött tőle. Egyre gyorsuló folyamatos tűzoltás, újratervezés, átszervezés következett, azt se tudta hol áll a feje.

Egy varrodától bevásárolt logózott maszkokból és még fertőtlenítő állomást is szerzett az irodába, de ezek csak ragtapaszok voltak a cég sebein. Másokhoz hasonlóan először még biztos volt benne, hogy csak néhány hétig tartanak a korlátozások, aztán minden visszaáll a régi kerékvágásba. 

Aztán már csak remélte. Később pedig már csak a szeme tikkelt a bizonytalanságtól, hogy gőze sincs, meddig kell túlélő üzemmódban vinnie a céget.

Cégvezetés otthonról

A bevételek csak nem növekedtek, sőt egyre gyorsabban csökkentek, új megrendelések pedig nem jöttek. A csapat egy részének már elég feladatot sem tudott adni, így néhány kollégától fájó szívvel elbúcsúzott, a többiek pedig home office-ban dolgoztak tovább. 

Cégvezetőnk is berendezkedett otthon, minden reggel magára zárta a dolgozószoba ajtaját és eszement tempóban dolgozott, hogy kivezesse szeretett cégét a bajból. Kicsit zavarta ugyan a távoktatás miatt otthon ragadt gyerekei ricsaja és az online meetingeken résztvevő kutya, de a lehetőségekhez képest viszonylag sikeresen vészelte át cégével a bezártság idejét.

Megmaradt ügyfeleivel érdekes módon jobb lett a kapcsolata, toleránsabban és rugalmasabban dolgoztak együtt, hiszen értették: egy COVID-ban eveznek mind. 

Kollégáiról is rengeteg új dolgot tudott meg, ami egyrészt javított a hangulatán, másrészt rontott: a csapat az online térben ugyanis közvetlenebb, de egyúttal közlékenyebb is lett a vezetővel szemben. Pozitív és negatív értelemben egyaránt…

A munkafolyamatok kissé átalakultak, cégvezetőnk meglepetésére valahogy felgyorsultak és paradox módon a csapatkommunikáció is javult. Az időszakot a csapata belsős poénként sajátosan úgy nevezte: A HÉTPRÓBA. 

Covid sárkány

Haldoklik a COVID-sárkány...ja nem

Közben megérkeztek a vakcinák és oldódni kezdtek a korlátozások, így a kollégák irodába való visszatérése is aktuálissá vált.

Hősünk már épp kezdett volna fellélegezni, de ismeretlen forrásból (valószínűleg a hétvégi bevásárláson) megfertőződött, szegény ágynak is esett. Két hétig dolgozni sem tudott! A légszomj és a kínzó láz mellett gyötörte az aggodalom, hogy fogja cége túlélni nélküle ezt az időszakot. 

Betegágyából felkelve viszont csodák csodájára azt látta, hogy a céget a csapata nélküle is úgy működtette, mintha ő maga fogta volna végig a gyeplőt. Visszazsilipeltek az irodába, intézték az ügyfeleket és még két új megrendelést is szereztek, már csak a szerződés aláírására vártak. A cégvezető ezen igencsak elcsodálkozott! 

Kérdezgette kollégáit:

– “Hát nem hiányoztam?

Csapata csak pislogott egymásra, senki nem merte elmondani neki az igazat. Csendben dolgoztak tovább, a cégvezető újra napi 14 órában tolta a bizniszt, a csapat pedig hallgatott.

Az elhallgatott igazság

A cégvezető örült, hogy végre talán kifelé tart a cég a gödörből és már lehet kávé mellett személyesen is tárgyalni, javulgat a helyzet – de valami csak nem hagyta nyugodni.

Összehívott hát egy vezetői meetinget péntek délutánra és kollégáinak szegezte a kérdést: mi történt a két hét alatt, amíg ő beteg volt és nem tudott dolgozni?

A többiek csak hümmögtek, vállat vonogattak, majd az operatív vezető végül kibökte: 

– “Végre tudtunk nyugodtan dolgozni…

A cégvezető először felháborodott, majd elsápadva lezuttyant a bőrfotelbe. De hiszen ő mindig mindent megtett a cég érdekében, magánélete is alig van mellette! Éjt nappallá téve azon dolgozik évek óta, hogy minél sikeresebb legyen a cég, minél több munkájuk legyen és minél jobb fizetést tudjon adni a kollégáknak, erre ez?! 

Az operatív vezető példáján felbuzdulva szép lassan pedig a többiek is elmondták a véleményüket, amit a cégvezető a sokkhatás alatt ülve szerencsére végighallgatott.

Kiderült, hogy a csapat már rég nem érzi magát sem jól, sem hatékonynak, sőt néhányan csak a járványhelyzet miatt nem mondtak még fel. Az ügyfelek sem olyan elégedettek, ahogy a cégvezető szemébe mondják mosolyogva. 

A korábban olajozott gépezetként működő együttműködési hálójuk kiüresedett, fejlődési lehetőségeket sem igazán találnak. Túl sok és bonyolult az adminisztráció, rengeteg idő megy el rá. A szolgáltatást fejleszteni kéne, mert a versenytársak elhúztak mellettük. És így tovább… 

Cégvezető a padlón

Hősünk padlót fogott lelkileg és idegileg is. Tudta, hogy a helyzet tényleg nem olyan rózsás, mint korábban gondolta, de magabiztos és erős énje nehezen tudott szembesülni a csapattól érkezett kritikákkal. Életében először nem tudta, merre van az arra.

Eddig sosem látott módon kollégáira bízta a céget, feleségére a gyerekeket meg a kutyát, majd elment és bezárkózott a füredi nyaralóba egy hétre egyedül. Laptopot nem vitt, még a telefont is kikapcsolta.

Minden nap végiggondolta az elmúlt éveket, a csapatától hallottakat, a látható és valahol talán még sötétben bujkáló problémákat – nagyon próbált rájönni, hogy ki és mit szúrt el. Talán a cégben a többiek mind hülyék, hogy gondokat kreálnak, pedig nincs is gond. Vagy az ügyfelek a hülyék, azért nincs elég megrendelés. Esetleg a partnerek, azért nem volt évek óta nagyobb együttműködési projektjük. Hm.

Mutasd hol fáj, megmondom, hogy nem ott a gond

Hősünk a kényszer-elvonulás napjai alatt néha előjött a nyaralóból, kiment a strandra vagy kiült a kikötőbe egy kávéra és bámulta a vitorlásokat a vízen. Közben járt az agya, ettől egyre nagyobb káosz lett a fejében, a hangulata pedig ezzel párhuzamosan egyre rosszabb lett.

Egyik nap kivételesen kért egy sütit is a kávéhoz, amit egy új pincérlány hozott ki neki, óriási vigyorral az arcán. Cégvezetőnk megmosolyogta a lány vidámságát, megkérdezte, mitől van ilyen jó kedve.

A lány így válaszolt: 

– “Ez az első napom itt és most van először olyan főnököm, aki nem ellenőriz és kritizál minden percben. Az előbb azt hittem, le fog tolni egy panaszkodó vendég miatt, de helyette röhögött egyet és azt mondta, hogy egy jó csapattag fontosabb, mint egy rossz vendég.

Hősünk a sütivel együtt emésztette a kis közjátékot és a lány főnökének mondatát. Sok éve majdnem minden nyáron eljártak ebbe a kávéházba, és ahogy napok (évek?) óta most először kinézett a fejéből, azt látta, hogy időközben valahogy más lett a hely. 

A süti is finomabb volt (kért is még egyet), a berendezés megújult, a személyzet hangulata és a kávéház atmoszférája is kellemesebb, mint tavaly, üres asztalokat pedig maximum délelőttönként szokott látni a teraszon… Valami itt történt.

A számlával együtt kérte, hogy hívják ki neki a tulajdonost. Ki is jött egy percen belül, kérdezte miben segíthet? 

A cégvezető pedig azt mondta:

– “Cégvezetésben.”

Covid sárkány cégvezető

Nem is a COVID a cégvezető igazi sárkánya?

Az egész délutánt átbeszélgették ketten a teraszon (kávé helyett a végefelé persze egy üveg borral), a vitorlásokat nézegetve – mint cégvezető a cégvezetővel. Megvitatták a nehézségeket, a kihívásokat, a toborzási módszereiket, iparáguk proit és kontráit, s persze azt is, hogyan érintette őket és cégeiket a COVID. 

Hősünk nem értette, hogyan lehet a járvány miatti korlátozások után egy vendéglátóhely vezetője ilyen optimista? Hogy nem remeg a stressztől, hogy mi lesz a cégével, hogy nem ugrál ő is a kávékkal, hogy minél több vendéget tudjanak kiszolgálni egyszerre?

A hely tulajdonosa pedig nosztalgikusan vigyorogva elmondta, hogy a járvány előtt szóról szóra ezt csinálta. Egyszer azonban, még a korlátozások előtt, ő is mélypontra került. Hiába dolgozott látástól mikulásig, hiába vette fel a legjobb elérhető kollégákat és hiába ment rá a magánélete is a cégre, csak nem működött úgy, ahogy kellett volna. 

A mélypontján megpróbálta más szemszögből nézni a cégét. Rájött, hogy bizony valamiért nagy a fluktuáció a csapatban és a beszállítói körében, a kínálat jó, de nem kiemelkedő a füredi helyek között, törzsvendégei pedig gyakorlatilag nincsenek.  

Egy korábbi üzleti partnere javasolta neki, hogy bízzon meg egy ehhez értő szakembert, akinek nincs semmi köze a cégéhez: keressen jó business coach-ot, csináltasson marketing auditot, hívjon üzleti tanácsadót és együtt nyomozzák ki a probléma okát.

Nehezen vette rá magát ugyan, hiszen nem kényelmes beengedni valakit a cégedbe, aki aztán szétkritizálja, amit felépítettél… De érezte, hogy tenni kell valamit, így végül hallgatott a tanácsra, először üzletfejlesztési tanácsadót keresett, majd az ő javaslatára vezetői coach-hoz is elment. 

– “Mi az az üzletfejlesztés? Az nem értékesítés?” – kérdezte a cégvezető. 

– “Én is azt hittem, de egyáltalán nem!” – válaszolt a kávéház tulajdonosa. – “Az üzletfejlesztő gyakorlatilag megfogta a kezem és végigvitt a folyamaton, az én agyammal gondolkodott, de külső szemmel segített megtalálni azt, amit én belülről sose látnék meg. 

Morzsákra szedtük az egész céget, megkerestük a problémák okát, sőt rejtett gondokat és lehetőségeket is találtunk, a cégen belül és kívül is. Erre aztán felépítettünk egy üzletfejlesztési stratégiát, amit utána néhány hónap alatt megvalósítottunk. Néhány hónapja fejeztük be, ennek az eredményét láthatod most, ha itt szétnézel.

A cégvezető elgondolkodva hallgatta a történetet. Látható volt a pozitív változás a kávéházban, de viszolygott a gondolattól, hogy valaki “megfogja a kezét” és okoskodjon neki, hogy vigye jobban a cégét.

A kávéház tulajdonos pedig csak folytatta a sztorit óriási lelkesedéssel, pedig a folyamat az ő szavai szerint “fájt”. Fájt szembesülni a látható és láthatatlan hibákkal a cégben, a vendégek kezelésében, a beszállítók hálózatában, a kollégák csapatmunkájában és a saját munkamódszereiben is.

Vezetőként meg kellett tanulnia rendesen delegálni, a csapatát megfelelően kezelni és felismerni, kiaknázni a lehetőségeket, amik a cég fejlesztéséhez használhatók. Kénytelen volt újra átgondolni az üzleti modellt és meghozni egy rakás döntést, ami elmaradt anno az üzleti tervezés alatt, a kávéház nyitása előtt. 

Viszont mire beütött a járvány, a COVID a kávéház számára nem sárkány volt, hanem egy jelentős, de megoldható feladat, amelynél a tulajdonos már rögtön felismerte, hogy azonnali újratervezésre van szükség. 

Covid üzletfejlesztés

A korlátozások bevezetésekor így ő volt a környéken az első, aki drive-through kiszolgálást és “Vidd haza a teraszt” nevű sütemény-házhozszállítást indított.

Cégvezetőnk mélyen hallgatott, mert hát a coaching az tudjuk, hogy bullshit boszorkányság, az üzletfejlesztés meg hát légbőlkapott hülyeség, na.

De ahogy hallgatta a sztorit, látva az eredményeket és a tulajdonos tapasztalatait a folyamatról, egyre többször jutott eszébe, hogy talán mégse hülyék a kollégái és tényleg érdemes lenne átfogóan a mélyére ásni a dolognak.

A jó példa magabiztosságot ad

Másnap cégvezetőnk kulcsra zárta a füredi nyaralót, a visszaúton beadta a névjegyét a kávézó tulajdonosának (akivel a bor felett kitaláltak egy közös projektkezdeményt is), majd hazaautózott. A M7-esen a dugóban ülve bekapcsolta a telefonját, felhívta az asszonyt és az operatív vezetőt – az egy hét távollét után ismét mindent rendben talált. 

Az első munkanapján összehívott egy meetinget az egész csapattal és előadta, mire jutott. Meglepetésére kivétel nélkül mindenki támogatta, hogy egy masszív, átfogó átvilágítás történjen annak érdekében, hogy hatékonyabbá tegyék a céget. 

A kávézó tulajdonosa összekötötte hősünket az üzletfejlesztővel, akivel korábban dolgozott (és aki azóta is segít neki). A szakember pedig az első megbeszélésen leszögezte: csak akkor vállalja a megbízást, ha a cégvezető elég bátor ahhoz, hogy szembesüljön a folyamat során a pozitívumok mellett a negatívumokkal is. Akár őt érinti, akár a cégét.

A cégvezető pedig bátor volt. Tényleg fájt neki a folyamat, de már tudta, mire számítson és megértette, hogy az üzletfejlesztő nem ellene, hanem érte dolgozik. Hónapok múlva, az üzletfejlesztési projekt végén így foglalta össze a coach-nak az időszakot: 

– “Valahol olyan ez, mint egy masszív házfelújítás, nagytakarítás. Felforgatod a lakást, szembesülsz a por-oroszlánokkal (pedig eskü szoktál takarítani), a gyerek három éve porosodó cumijával a szekrény mögött, no meg a rosszul elhelyezett bútorokkal és a kutya csont-rejtekhelyével. 

Rájössz, hogy végülis te raktad így az évek alatt össze a berendezést, a kanapén reggelizésről le kéne szoknod, mert attól van hangya a nappaliban, ja és új szabályok is kellenek, hogy ne termeljük újra a kupit mindig. Az új konyhabútor tíz centivel alacsonyabb lesz, mert az asszony imád sütni, de mindig pipiskednie kell, hogy meg tudja dagasztani a tésztát.

Végül letisztul minden, megérted a saját rendszered, átrendezed ami nem jó, behozod az újat, ami hiányzik és a vacsoravendégeidnek is veszel végre székeket. Hosszú, bonyolult, de az eredmény olyan elégedettséget, rugalmasságot, büszkeséget és fenntarthatóságot ad, hogy bőőőőven megéri. 

Nem mellesleg, végre van időm a családra.”

 

És boldogan élt a cégvezető, amíg meg nem halt, s a gyerekeire nem hagyta az ezután tudatosan és folyamatosan fejlesztett cégét. 

Itt a vége, fuss el véle.

Üzletfejlesztési tanácsadás

Úgy érzed, lehetne hatékonyabb is a vállalkozásod? Igyunk egy kávét.