You are currently viewing Szakemberből cégvezető

Szakemberből cégvezető

Nem ritka, hogy egy vállalkozást valaki a saját szakértelmére épít fel, legyen az pénzügyi szaktudás vagy szoftverfejlesztés. A cég növekedésével viszont cégvezetővé, emberek vezetőjévé és más cégek számára partnerré is kell válnia. Hol a határ, ahol megszűnik szakembernek lenni és cégvezetővé válik valaki - egyáltalán van-e ilyen határ?

A vállalkozások a legkülönfélébb okokból születnek. 

A kézenfekvő és elsőre beugró verzió az, hogy a szakmádban szeretnél dolgozni, de nem akarsz/tudsz alkalmazott lenni, ezért vállalkozásba kezdesz. Megtervezed az alapokat, létrehozod a szükséges feltételeket, ügyfeleket szerzel és dolgozol – aztán jó esetben szépen megnő a vállalkozás.

Persze ott vannak a szerelemprojektek is, amikor nem konkrét szaktudásra építesz, hanem mondjuk egy ügy vagy újító megoldás elrabolta a szíved és felépítesz rá egy vállalkozást. 

Gyakran úgy lesz az emberből cégvezető, hogy magát a vállalkozást nem ő alapította, így már vezetői szerepben landol egy működő szervezet tetején. Ez történhet generációváltás miatt, vagy a cég alapítói egyszerűen nem akarnak a cégvezetéssel foglalkozni és átadják a napi vezetést.

Node, mai témánk az első verzió: a szakértelmedre épített vállalkozás és benne a szereped fejlődése. 

Vezető születik

Alapvetően egy stabil, jól körülhatárolható tudással rendelkező szakember amikor vállalkozásba kezd, önmagából indul ki. Olyan megbízásokat vállal, amit tudásával teljesíteni tud (jó esetben) – először talán egyedül, aztán a feladatok bővülésével újabb és újabb emberekkel veszi körül magát. Lassan (vagy gyorsan) megszületik a vállalkozásból a cég.

Minél több ember csatlakozik az adott szakemberhez, így a céghez valamilyen formában, annál inkább előtérbe kerülnek az emberek vezetésével kapcsolatos feladatok is. A saját munkádat is szervezni kell, hát még ha többen dolgoztok ugyanazon… 

Ahogy nő a csapat, úgy kell egyre inkább kézbentartani a feladatokat, kapacitásokat, büdzsét, adminisztrációt, no meg a mindent is.

Cégvezető

Ez a folyamat sokszor észrevétlen a cégvezető számára, hiszen el van foglalva a napi teendőkkel. És itt kezd érdekes lenni a történet. Ha az illető alapjáraton is rendszerben gondolkodik, képes a saját teendőin operatívan túllátni és személyiségéből adódóan könnyen viszi előre az embereket, valószínűleg gördülékenyebben veszi fel a vezetői szerepet.

Viszont sokszor előfordul, hogy az illető számára nehézkes a másokkal való kommunikáció, nem komfortos neki az embereket vezető, koordináló szerepkör és szeretne inkább csak a szakterületében elmélyülni, ahogy addig. Ezen a ponton emberünk nagy eséllyel megérkezett élete egy nagyon ideges, bukdácsolós időszakába. 

Ez jelentkezhet napi konfliktusokban a cégen belül és/vagy az ügyfelekkel, mikromenedzsmentben, feladatok torlódásában, aztán a minőség romlásában, ami lényegében a cég teljesítményét már láthatóan rontja. A legfontosabb a folyamatnak ebben a szakaszában, hogy emberünk felismerje a problémát és tudatosan elkezdjen rajta dolgozni. 

Kevesen születnek vezetőnek, a többiek számára pedig életmentő (sokszor cégmentő) megoldás lehet egy határozott coach vagy tapasztalt mentor segítsége, akár szervezetfejlesztési támogatással. Megoldás ugyanis szinte mindenre van. Ha nagyon nem megy a belső cégvezetői szerepkör, egy jó operatív vezető felvétele vagy egy rutinos ügyvezető megbízása lehet a kulcs.

Cégvezető szerepe a cégen kívül

Nagyjából bármivel is foglalkozik az adott vállalkozás, az esetek döntő részében a cégvezető a cég arca. Amíg pici a szervezet, kevésbé válik szét a szakember és a cégvezető szerepe egy tárgyaláson, de a csapat és a munkamennyiség növekedésével az ügyfelek és partnerek száma valószínűleg megnő. 

Az ügyfél számára pedig akármilyen jó vagy a területeden, egy partner-, illetve szolgáltatócég vezetője leszel – nem pedig szakember. Nézzünk egy hevenyészett példát.

Tegyük fel, hogy könyvelő vagy, először egyéniben dolgozol, majd az egyre több megbízásnak köszönhetően néhány év alatt felnevelsz egy harmicfős könyvelőirodát. Érkezik egy külföldi vállalat, megbízást adna a magyarországi leányvállalatuk ügyeinek intézésére. 

A tárgyalásokon persze szükség lesz a szaktudásodra – de az ügyfél számára te a könyvelőiroda tulajdonosa-vezetője vagy, nem pedig könyvelő. (Plusz, nem is te fogod a feladatokat napi szinten elvégezni, hanem a kollégáidra delegálod.)

Ezt a szerepet ugyanúgy tanulni kell, megszokni és rutinná fejleszteni, ahogy az emberek vezetését. A csapatod hatékony irányításával a munka gördülékeny, az ügyfél elégedett lehet – ha a belső cégvezetői szerepedbe belerázódtál, ez pipa. Ide viszont el kell jutni, tehát előbb meg kell győzni az ügyfelet arról, hogy a munkát nektek adja – így kifelé is cégvezetőként kell szerepelned.

Vagyis…folyamatos fejlődés és önfejlesztés a cégvezető élete?

Röviden: igen. 

Tetszik vagy sem, ha vállalkozást építesz és cégvezetővé válsz, nem maradhatsz csak szakember – kénytelen leszel változni. 

A született vállalkozó - neki könnyebb?

Vállalkozásépítésben és -vezetésben a szakemberből lett cégvezetőkhöz képest óriási előnyben vannak a vállalkozó típusú emberek – mondhatni, fordítva ülnek a lovon. 

Amellett, hogy persze ők is folyamatosan tanulnak és fejlődnek, számukra természetesek a vállalkozói és cégvezetői léttel járó körülmények, könnyebben váltanak akár piacot, profilt, szakterületet is. Vagy épp észrevesznek egy jó lehetőséget és építenek egy újabb vállalkozást.

A szakember elsősorban dolgozik a saját szakterületén, minden mást meg kell tanulnia útközben. A született vállalkozó viszont vállalkozni tud a legjobban. 

Ösztönösen érzi a szerepkört és tudja, hogy a vállalkozás nem csak munka, hanem pénzkeresés is egyben. Cserébe sokszor nem megy le a cége szakterületébe olyan mélyen, hanem inkább jól választ csapattagokat: a szakmai munkát (vagy annak nagy részét) meghagyja az embereinek.

A szemöldökráncolást megelőzendő: a két típus közül egyik sem jobb vagy rosszabb a másiknál, csak különbözik a szemléletük, gondolkodásmódjuk. 

Konklúzió? 

Mindenki nézzen körbe és tanuljon, kérjen tanácsot a másiktól.

Fotók: Pixabay